A pap fia – sorrendben a 11. Gyarmati-kötet

Visszahívott élet – A pap fia ezzel a kettős címmel jelenik meg – a Herendi 2004 Kiadó gondozásában – Gyarmati Béla író, Aranytollas újságíró, a Miskolci Nemzeti Színház nyugalmazott igazgatója legújabb kisregénye, sorrendben a szerző 11. kötete. A kötete bemutatóját december 17-én, kedden délután fél 5-től Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Görgey A. u. 11.) tartjuk. A regényből részleteket olvas fel Máhr Ági Jászai-díjas színművész, a Miskolci Nemzeti Színház tagja. A szerzővel Filip Gabriella, a könyvtár munkatársa beszélget.

A kiadó ajánlása

„A pap fia. E cím mögött – némi áthallással – valamilyen bulvárcsemegét is sejthetne a ’sejteni oly nagyon vágyó’ tisztelt olvasó. Azok viszont, akik a szerzőt ismerik, s immár tizenegyedik kötetét vehetik kezükbe, jól tudják: semmi nem áll tőle távolabb, mint az olcsó hatásvadászat, a belbecs nélküli külcsín. A képlet egyszerű: realista prózában, korhű, világosan érthető magyar nyelven kapunk mindnyájunk számára hosszan elemezhető látleletet egy adott történelmi korról, az egyéni és családi sorsokról. Kisemberek életéről e kis hazában – világméretű viharok közepette. Hitelesen, mély humánummal és eleganciával. Az író nemcsak nagy idők nagy tanúja, de – művei révén – nagy krónikása is immár. Miközben mesél, okkal érezzük: 'Nem mese az, gyermek!' S bár a történet és szereplői az írói képzelet szülöttei, a leírt események igencsak valósak, hősei pedig hús-vér emberek. Alakjai – még a mellékszereplők is – jó ízzel megrajzolt karakterek. Az író olyan szeretettel, türelemmel kalauzol és tanít (!) bennünket, mint a pap az ő – örökbefogadott – jó fiát.” Némethi Lajos

Részletek a regényből

Hogyan lehet egy katolikus papnak fia, mikor még felesége sincs? – morfondírozott Isti, kisiskolás eszmélésének idején. Mert Kristófot mindenki úgy emlegette, mint a pap fiát; ott is lakott a parókián, s az igen öreg sekrestyés és harangozó feladataiból is egyre többet átvett.

Anyuska hány évesen volt először szerelmes? – kérdezte Kristóf olyan elfogulatlanul, mintha csak a másnapi ebédről érdeklődne. S az asszony nem lepődött meg, mert nem egy idegen tolakodó kíváncsiskodásáról van szó, a fia kérdez, teljes bizalommal kérdez, mert éppen abban a korban van, mikor megérinti, sőt fogva tartja a kamaszokat a szerelem.

Vissza kell mennie Marianhoz. Nem, először nem is a cirkuszba, hanem – túl a gyerekkori élményen – a kastélyba, melynek boltívei alatt két trapéz lengett meglehetős magasságban, ahol tán a levegő is melegebb. Mert lenn az összeeszkábált lócákon szinte didereg felnőtt és gyerek. Az összetört, szétlőtt cserépkályhák, a darabokban lógó grófi címerek, a bemocskolt freskók közegében mindenki várta a mutatványt, miután befizette forintját.