Közmunka és értékteremtés címmel beszámoló jelent meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lapja, az Örökség 2011. decemberi számában arról a mintaprojektről, melynek keretében közmunkások dolgoztak Borsod-Abaúj-Zemplén megye régészeti emlékeinek konzerválásánál, a feltárt falmaradványok állagmegóvásánál, a környezet rendezésénél.

Regéc és Szendrő váránál, valamint a kurityáni és a martonyi pálos kolostornál is foglalkoztattak – megfelelő szakmai irányítással – helyben élő, a munkaerőpiacról kiszorult szakmunkásokat és segédmunkásokat. A programot értékelő őszi tanácskozásról szóló cikkből kiderül, hogy alapvetően mindenki hasznosnak tartja a kezdeményezést, viszont számtalan probléma is felvetődött. Példaként következzék egy idézet a tudósításból. „Kosdi Attila, a Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodája munkatársaként a legtöbb közvetlen, napi tapasztalattal rendelkezik a mintaprojekt alakulásáról, részletesen, helyszínenként elemezte a munkát. Elmondta, a közmunkára általában romokat javasoltak, az állagmegóvás fontossága, s a szakmunkás-segédmunkás arány miatt is. A tapasztalata szerint egy-két szakember jól boldogul tucatnyi képzetlen munkaerővel. Kiemelte, a megyében volt már előzménye a közfoglalkoztatásnak a műemlékek állagmegóvásánál, voltak folyamatban lévő programok, de támogatásra, pályázatokra szükség van, hiszen a munkálatok túlnyomó része engedélyköteles, tehát előkészítésre, tervezésre van szükség, valamint nem lehet eltekinteni az anyag- és eszközigénytől sem.

A műemléki közmunkához szükségszerűen olyan szakmai igények kapcsolódnak, amelyek a közmunkából nem biztosíthatók. Pusztán közmunkával nem lehet értéket létrehozni, műemlékeket, romokat megmenteni, de a közmunka támogatásával előbbre lehet lépni.”

A lap megtalálható a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban (is)!