Az El, Kondor, pláza idejéből

Kedves Kondor-angyalgyerekek,
nyissátok ki ott, lapozzatok arra az oldalra, ott az ahányadik feladat.
Fiam, megint nem hoztál felszerelést.
Fiam, megint nem csináltál házi feladatot.
Nem írattad alá.
Nem pótoltad be.
Mára sem tanultad meg.
Neked meg hol a fényszínű tollad? És tompa ceruzával jössz?
Te könyvgerinctelen,
megint eltöröm a könyvcsontod, majd meglátod.
Te pillekönyvű,
megint könyvgázt dobok az otthonodba, majd nem látsz meg semmit.
Meglásd, nagyítóval sem fogod megtalálni az oldalszámokat, édes fiam,
azután foggal, könyvörömmel is hiába küzdesz majd a jó jegyért.
Tedd hátra a kezed.
Tessék veselkedni rendesen.

Ma azt játsszuk, hogy könyvbe borul a szemünk,
hull a könyvünk, mint a záporeső,
és megtudjuk, hogy a könyv mitől olyan, mint az önitató.
Az önitató elmés szerkezet, akár a könyv.
A jó könyvszerkezet itatós, itatja magát,
nyel az ember egy csöppet, nyel nagyot, finom inni a könyvet.
Ami az önitatóban a szelep,
amihez, ha hozzáér az öninni vágyó akármije,
az a könyvben a lap.
A lapnál is világosabb, hogy minél többet szelepel, ér hozzá,
annál többet önkíván, az ember nem bírja abbahagyni.
Itatja, olvastatja magát.
Élete nyitott könyv, kész legény.
Élete könyvfalás, ész-erény.
A könyv cigaretta, nem bírja az ember letenni.
Rajzószer, artotikum, drogbáró, droggróf Drakula.
Étszívó, határtalan átömlesztés, határos vám-píár.
A könyvmarket ujjatlan ingje: a leárazás.
Trikó trikolorban,
fényszedők szedett-vetett sorsa,
elhaladta magát felette az idő. A könyv emberi sors,
solohová sehová sort sor alá,
tapogat, tartogat,
a laptükröt nem bírja elhagyni.
Csokoládé, érett füge közvetlenül a fáról, nem bírja abbahagyni.

Mi, Kondor-angyalok, nem élünk ilyen függésben.
Nem ilyen függésben élünk.
Nekünk a minikönyv a függés. Meg a mikro.
A minikönyv nem makor-elmés szerkezet, akár az önitató.
A minikönyv csokoládé, cigaretta, angyali önfüggeszkedés.
Érett önfügeszkedés, közvetlenül a minikönyvtárból,
a mikrokönyvtárból.
Az informatikus Kondor-angyalgyerekeknek könyvtárfaszerkezet.
Akár hiszitek, akár nem, van olyan ember,
aki ha elhalad egy könyvespolc mellett,
nem nyúl, nem néz,
se könyvni, se nyelni nem tud.
Az ilyen ember bármerre menetkész. Kár, hogy hozatra ítélt.
Tartózkodj tőle, fiam, mert bármire képes.
Kilyuggatja az önitatót, eltömíti a szelepet. Kicsepegteti a vizet.
A könyvtárból ellopja a könyvet,
kitépi, zsebre teszi a könyv lapjait,
a megbocsátás napján rabolja el a kölcsönzési díjkasszát,
a boltból cigarettát lop,
csokoládét,
fügét.
Nem is mondom, mire használja az olvasójegyét.
Az ilyen ember könyvet éget, fiam,
imádja csordában dobálni a könyvet a tűzre,
az ilyen ember a könyv halála.
Az ilyen, fiam, nem áll meg az ítélőszék előtt, el sem jut odáig,
fojtogatják félrecsúszott nyakkendők.

Kutyakak ő, jól jegyezd meg, a kutyátlan magyar ugaron,
ő az összes nyomdai szemét, penészes remittenda,
a tejfölös szájú példány,
a soha be nem szolgáltatott köteles,
be nem hajható tartozás,
ő az egyetemes tizedes meg a többiek osztályzás,
ő a spájzban az oroszod,
a magyar narancsod,
a nyugati változatlan helyzeted,
a lincskereső kincsködmönrejtelmes szigeted,
a tizenöt tévés kapitulányod,
ő a két lóti, a két futi,
a hamu, a pipő,
a gőg, a gún, a ged,
az ör, a nén, az őzik,
a mos, a mas, a mosodá,
a zengő ábé,
az alacsony cé,
a kivágott réz,
az elveszett Kondor-nyomat.

Ha nem akarsz erre a sorsra jutni, idd és itasd, lapozd és lapoztasd.
Te fiam hazudsz, mintha minikönyből olvasnád.
Te fiam megmérettél, és minikönyvműnek találtattál.
Tudhatnád, hogy a minikönyvek által is ment előrébb a világ.
Neked fiam a minikönyvöködön jövök ki.
Neked fiam minikönyvet csalok a szemedbe,
nem csapás, nem hárítás.
Ülj le fiam, egyes. Ne fogd minikönyvörgőre a dolgot, majd kijavítod.

Megkönnyebbülhettek, Kondor-angyalgyerekek, a mai óránk eddig tartott.
Menjetek, csengessetek ki.
Fejenként mini-
mum egy ötszázast, hogy megtartottam ezt az órát.
Ez a pénz megmarad,
de könyvért kapott honorárium könyvön vész el.
Írjátok be a jelentések minikönyvébe a hiányzókat.
Töröljétek le a táblát. Hozzatok friss krétát.
Fügét, csokoládét, dohányt.
Locsoljátok meg a virágokat. Szellőztessetek ki.
Remélem, ágyban hagytok már.
Aludjatok jól, álmodjatok szépeket.
Anyám könyvmű álmot ígér.

(A verset elsőként a Szifonline.hu közölte)