Laki-Lukács László emlékére

Életének 65. évében elhunyt Laki-Lukács László helytörténész, népművelő, Szinnyei-díjas könyvtáros. Augusztus 9-én vettünk tőle végső búcsút. Az alábbiakban azzal az interjúval emlékezünk rá, ami a Szinnyei-díj átvétele alkalmából, 2015-ben készült a Könyvtári Mappa számára.

„A könyveknek köszönhetek mindent”
Beszélgetés Laki-Lukács Lászlóval, megyénk első Szinnyei-díjas könyvtárosával

Az augusztus 20-i ünnepségek keretében Laki-Lukács László megkapta – megyénk könyvtárosai közül elsőként – a szakmai munkáját elismerő Szinnyei József-díjat. Természetesen örül az elismerésnek, de úgy gondolja, már előtte is sokan megkaphatták volna ezt a díjat a megyében dolgozó könyvtárosok közül. De most róla kell beszélnünk, az ő pályafutása lehet példa valamennyiünk számára.



– Kezdjük egy kis számonkéréssel! Mi jut eszedbe, ha azt mondom: nulla-húsz, háromszázkilencven, nyolcszázkilencvennégy, kilenszáznyolc…

– Ezek ETO-számok! Könyvtártan, néprajz, magyar irodalom, helytörténet… Ezek azok a témák, amelyek, mindig is foglalkoztattak.

– Nemcsak könyvtárosként, de helytörténeti kutatóként, néprajzosként is jelentős eredményeket értél él. Ha fontossági sorrendbe kellene állítanod a szakterületeidet, mivel kezdenéd?
– A könyvtárral. Nekem a könyv, a könyvtár a legfontosabb. Tulajdonképpen annak köszönhetek mindent, amit eddigi életem során sikerült elérnem.

– Ez jól hangzik. De ugye nem azt jelenti, hogy már apró gyermekként is arról álmodoztál, hogy könyvtáros leszel?!
– Apró gyermekként leginkább szájtátva hallgattam szüleim, nagyszüleim és rokonaim történeteit. Nagyon sokat meséltek arról, hogy éltek egykor a laki és a nyomári emberek, milyenek voltak régen az ünnepek, a lakodalmak, a temetések, aztán jöttek sorban a harcokról, háborúkról szóló elbeszélések. A múltunk emlékei iránti tiszteletem innen eredeztethető, de a Lakon és a Nyomáron töltött éveknek köszönhetem a természet szeretetét, a kétkezi munka megbecsülését. Amikor már tudtam, mindent elolvastam, nagy könyvrajongó voltam, de az akkor még tényleg eszembe sem jutott, hogy egyszer majd könyvtáros leszek. Az edelényi gimnázium után a Könnyűipari Főiskolára jelentkeztem, szerettem volna bekerülni a divatszakmába. Fel is vettek, de nem sokáig maradtam.

– Feladtad?!
– Gimnazistaként még úgy képzeltem, hogy én majd megújítom az akkor még meglehetősen szürke férfidivatot. Nagy lelkesedéssel mentem Pestre, de amikor a szakmai gyakorlaton a Vörös Október Férfiruhagyárban ott álltunk a szalagnál, akkor már tudtam, nincs nekem semmi keresnivalóm ott, ahol minden azonos szabásminta alapján készül. Januárban megbetegedtem, hazajöttem, és már vissza sem mentem. Az edelényi könyvtár munkatársa lettem.

– Az unalmasnak tűnő konfekciódivat helyett magolhattad a címleírás szabályait és az ETO-számokat!
– Ha hiszed, ha nem: szerettem a katalogizálást és az ETO-t is. Az osztályozás során értettem meg az egyes szakterületek belső rendjét, a tudományok alá-, fölé-, mellérendeltségét. Ez a hatalmas rendszer fegyelemre tanított, és az átláthatóság, a rendszerezettség szükségességére. Ehhez különösen nagy segítséget kaptam Augusztinyi Béla bácsitól, aki akkor módszertani könyvtárosként dolgozott Edelényben és az atyai barátom lett. Talán katonai múltjából eredt az ő fegyelme, pontossága, amit természetesen elvárt minden kollégától. De felnéztem rá rendkívüli műveltsége, jó értelemben vett megszállottsága miatt is. Ő beszélt rá, hogy végezzem el a könyvtár szakot, neki köszönhetem, hogy népművelő–könyvtáros lettem, közben jártam néprajz szakra az egyetemre, de ez mind-mind összefügg a múltunk értékeinek megismerésével, megmentésével, felmutatásával.

– Szinte minden területét megismerted a könyvtáros szakmának…
– Tényleg mindenféle könyvtártípusban, és a legkülönbözőbb munkakörökben dolgoztam. Az edelényi pályakezdés után a Kurityáni Bányász Művelődési Ház és Könyvtár könyvtárvezetője, majd a Szakszervezetek B.-A.-Z. Megyei Tanácsa Központi Könyvtára igazgatója voltam, és dolgoztam az edelényi gimnáziumban is, majd pedig nyolc évig voltam a könyvtárat, művelődési házat és tájházat magában foglaló Edelényi Városi Könyvtár és Edelényi Művelődési Intézmények igazgatója. Az évek során nagyon sok kiváló szakemberrel dolgozhattam, és köszönettel tartozom azoknak a kollégáknak is, akik felterjesztettek erre a díjra.

Filip Gabriella


A Szinnyei-díjra felterjesztésekor született méltatás itt olvasható »