A Fotótér az Országos Széchényi Könyvtár folyamatosan bővülő szolgáltatása, mely lehetőséget nyújt az érdeklődőknek 600000 fénykép böngészéséhez.
      A nemzeti összetartozás napján elindított szolgáltatásban többezer első világháborús és régi erdélyi fotót tesznek közzé.
      A képek jelentős hányada a katonák mindennapjait ábrázolja, a tábori élet mozzanatait, frontra vonulásokat, harcokat, a hátország lakóinak küzdelmes életét.
       Szabó Dénes életművéből több, mint 3000 üveg-és cellulóznegatív került a nemzeti könyvtár birtokába, erdélyi településekről, tájról, népviseletekről, falusi és városi életképekről, amelyekből kibontakozik a két világháború közötti Erdély hangulata.
      Ha valaki felismeri a fotókon szereplő személyeket, helyszíneket, vegye fel a kapcsolatot az Országos Széchényi Könyvtárral, ezzel segítve azonosító munkájukat.
        Kellemes böngészést kívánunk!
                                                      https://fototer.oszk.hu/

Ma száz esztendeje írták alá a Párizs melletti Versailles Nagy Trianon-kastélyában az első világháborút lezáró békediktátumot, amely Magyarországtól elvette területe kétharmadát (283 ezer négyzetkilométer helyett 93 ezer), lakossága több mint felét (18,2 millió fő helyett 7,6), és éppen ma tíz esztendeje, hogy az Országgyűlés döntése értelmében június 4-én az ország a nemzeti összetartozást ünnepli. Egy éve pedig a nemzeti összetartozás évévé vált 2020.

Országszerte egész nap folynak a programok, megemlékezések.

Júniusi ajánlott olvasmányunk:

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

     Krusovszky Dénes József Attila-díjas költő, kritikus, szerkesztő, műfordító. Első verseskötete Az összes nevem címmel jelent meg 2006-ban a Széphalom Könyvműhely gondozásában. 2012-ben munkásságáért József Attila-díjjal tüntették ki, ezzel egyike volt a legfiatalabb alkotóknak, akiket e rangos elismeréssel jutalmaztak. Írt versesköteteket, gyermekverseket, novellákat, esszéket, regényt, megjelentek műfordításai.

      Krusovszky Dénes nemzedékének egyik legfigyelemreméltóbb költője. Első regénye országhatárokon és generációkon átívelő történet. A regény az emlékezés, a bennünk élő és a kihagyott lehetőségeink könyve. Minden szereplőjében-ahogy az olvasójában is-ott a lehetőség, amely esetleg nem tudott kibontakozni, de ugyanúgy szerves része további életüknek. A félresiklott, más sínekre lendült életek mellett felbukkan a szocializmus, a zsidóüldözés, menekültek, az embercsempészet, az 56-os forradalom emlékképei, a gyermekbénuláson maradandó károsodással, légzéssegítettséggel túlélők elfeledett sorsa, az országot elhagyó értelmiségiek.

      A főszereplő Lente Bálint utazása és a rejtéllyel való találkozása köré épül a cselekmény, ez egyfajta nyomozássá fejlődik, de közben belső utazássá válik önmaga felé, egyszerre fizikai és lelki út, mely módot ad arra, hogy főhősünk szembesüljön azzal, hogy ami van, azzal mi lehetett volna, és ami már nem lesz soha. Hogyan viszonyul önmagához, kapcsolataihoz az az én, aminek önmagát hiszi? És hogyan néz ki mindez egy tágabb, történelmi-társadalmi szempontból?

      A regényt egy prológus nyitja 1990-ben Amerikában. A balesetet szenvedő névtelen férfi kilétére csak a regény végén derül fény a szálak mesteri egybeszövésével.

      Nagy ugrással kerülünk a jelenbe, megismerjük a főhős életét, munkáját, emberi kapcsolatait. Lente Bálint vidékre készül, középiskolai barátja esküvőjére, ahol a családdal, régi osztálytársakkal való találkozás kikerülhetetlen múltidézés is egyben. A vidék kontra főváros problematikáját, karrierlehetőségeket, régi sérelmeket, diákszerelmeket, kivándorlást, köddé vált vágyakat, elveszett reményeket, a mai harmincasok tipikus problémáit, útkeresését fűzi föl történetébe az író.

      A regény közepén bukkan föl egy remekmű-gyanús kisregény, A dzsinn, ami önállóan is megállná a helyét, egy történet a történetben, tulajdonképpen ez adja a rejtélyt, az egész történet gerincét.

      1986-ban járunk. Mi történt a tüdőszanatóriumban, ki az a titokzatos ápoló, aki az 1956-os eseményeket idézi meg az egyik vastüdőben ápolt beteg segítségével? Még mélyebbre merülünk az időutazásba, hősünk szülővárosának titkaiba, kiderül, hogyan befolyásolja a múlt a jelent. A kisvárosi atmoszféra, a vidék jellemző figurái megidézi az akkori valóságot. A tulajdonképpeni események bárhol megeshettek volna, velünk is történhettek volna, vagyis valamennyiünké az események sora, a szereplők itt élnek bennünk is.

      A következő történés maga az esküvő. Hangulatával tökéletesen megidézi a szokásokat. A régi barátok, az első szerelem alakja több titkot rejt, mint gondolnánk. Az egyik kulcsmondat hangzik el a főszereplőnek címezve: „ Irigyellek, hogy tudsz élni becsukott szemmel..”

      A lezárás visszahozza a jelenbe az olvasót. A régi szálakat mesterien köti össze és varrja el a szerző. Az akik már nem leszünk sosem karakterei mi magunk vagyunk, egy olyan kornak útkereső, válságban lévő, reménykedő személyei, akik már nem leszünk sosem. A régmúlt sérelmek után is van élet, felnőtté válni hosszú, keserédes folyamat, a pillanat elillan, az idő pedig halad megállíthatatlan útján. Mindannyiunkkal.

     Letölthető innen, pdf, epub, mobi formátumokban:
https://missduckin.com/akik-mar-nem-leszunk-sosem-letoltes-pdf-epub-mobi/

A Műhely kulturális folyóirat online kiadása. Szépirodalommal, képzőművészettel és egyéb társművészetekkel foglalkozik igényesen. Azoknak is ajánlható, akik olvasás közben szívesen elgondolkoznak az olvasottakon, látottakon. Archívumában a régebbi számok olvashatóak.

https://gyorimuhely.hu/