Móra Ferencre emlékezünk

Móra Ferenc Kiskunfélegyházán született 1879. július 19-én, és Szegeden hunyt el, 1934-ben. Író, újságíró, muzeológus volt, pályáját versírással kezdte. Ifjúsági művei, amelyeket gyermekkori élményei ihlettek, a magyar ifjúsági irodalom klasszikusává tették.

A népnemzeti iskola ízlésével és lírikusi ambíciókkal kezdte irodalmi pályafutását, majd Pósa Lajos felfedezettjeként Az Én Újságom (1889-1944) hasábjairól mint mesemondó, ifjúsági író vált országosan ismertté.

Legismertebb, klasszikussá vált gyermekregénye a Kincskereső kisködmön. Legfontosabb gyermek és ifjúsági művei: Az Aranyszőrű bárány, A cinege cipője, Az égbelátó, Hannibál föltámasztása, A hatrongyosi kakasok, Hol volt, hol nem volt, Zengő ABC, Dióbél királyfi, Rab ember fiai, Mindenki Jánoskája, Csilicsali Csalavári Csalavér, Filkó meg én, Kincskereső kisködmön. A Rab ember fiai (1908) az igazi, egységes vonalvezetésű ifjúsági regénye, amely az utolsó erdélyi fejedelem, Apafi Mihály idején játszódó, kalandos, mesés elemeket is alkalmazó história.

Az író a magyar nyelv különleges művésze, írásainak olvasása a nyelvművelés nagy lehetősége. Móra Ferenc tankönyvíró is volt. A mai általános iskolai tankönyvekben is joggal találunk nagy arányban szemelvényeket a műveiből. Prózaművészetének tartóoszlopa két nagy regénye: az Ének a búzamezőkről (1927) és az Aranykoporsó (1932), ez utóbbi az idő múlásával ifjúsági művé vált. A legnagyobb magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadó 1957 óta viseli az író nevét.

UMFT