Húsvéti népszokások: virágvasárnaptól fehérvasárnapig

Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe.

A húsvét legfőbb jellemzői

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból.

Virágvasárnap

A tél végét, a tavasz közeledtét a virágvasárnap jelzi, mely a húsvét előtt egy héttel van. Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. Azokban az országokban, amelyekben a pálmafa nem honos, azt a tavasszal korán bimbózó ágak – fűzfa, rekettye – helyettesítették, mint nálunk a barka. Ezért a szertartást nálunk barkaszentelésnek is nevezik.

A zöld ág különböző tavaszi szokásokban (villőzés, virágvasárnapi zöldág-hordás, májusfa állítás, pünkösdölés) és a kapcsolódó énekekben fordul elő. A játékdalokban is állandó formula.

Virágvasárnaphoz két jellegzetes leányszokás kapcsolódott

1.) Kiszehajtás. Virágvasárnap a lányok egy szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették. A bábu a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. A kiszebábut levetkőztették, szétszedték, úgy dobták a vízbe vagy elégették, és akkor a tüzet körültáncolták.

A kiszehajtást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba és elveri a határt a jég. Ahol a kiszét vízbe vetették, minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy. Másutt a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek és egészségesek maradjanak.

2.) Villőzés. A kiszehajtás után következett. A lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut. A villőfa mérete és díszítése szinte falvanként változott, fehér szalagokkal és kifújt tojásokkal díszítették. A 8–10 fős csoportok egyetlen villőfát vittek magukkal. Más helyeken viszont valamennyi lány kezében volt kisebb villőág. A tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezik. Jelenleg a villőzés élő gyakorlata a kislányok szokásaként figyelhető meg.

 

Nagyhét

A nagyhét a nagyböjt (húsvét előtti negyven napos előkészületi időszak) utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap. Legfontosabb napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat.

Nagycsütörtök

A keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Az esti szentmisében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak, s helyüket a fakereplők foglalják el. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. Mondják, elhallgatnak a harangok, „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra.

A gyerekek kereplőkkel hívták össze az embereket, és munkájukért adományt gyűjtöttek. Zajkeltéssel járó szokás volt az ún. pilátusverés, pilátuségetés. Ennek a lényege, hogy a nagyhét egyik napján, szerdán, csütörtökön vagy pénteken a gyermekek a templomban nagy lármát csaptak, verték a padokat, egyes helyeken a templom ajtaja előtt felhalmozott ládákat, padokat.

Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, sokfelé friss sóskát, spenótot, vagy éppen csalánt főztek, s az a hiedelem járta, hogy így jobb lesz a termés.

 

Nagypéntek

A húsvét előtti pénteken emlékeznek meg Jézus Krisztus kereszthaláláról.

Nagypénteken tilos húst enni. Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta is. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. Nagypénteken nem sütnek kenyeret, sőt a tüzet sem gyújtják be, mert a kenyér kővé válik. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, a nagypénteket pedig különösen, mert a keresztény egyházban ez Jézus megfeszítésének emléknapja.

Időjárással kapcsolatos jóslások is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, de ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz. A víz különösen jelentős volt ezen a napon, tisztító erővel bírt. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Ezt a mosdást szépségvarázslónak is tartották. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé ismert volt, szintén egészségvarázsló célzattal.

A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Az asszonyok ilyenkor szorgalmasan takarítanak, meszelnek, hogy húsvétra tisztaság és rend legyen, mert később, ha a kinti munkák elindulnak, már nem lesz idejük erre. A húsvéti nagytakarítás a mai napig gyakorolt szokás.

 

Nagyszombat

A húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel amely a VIII. századból eredő pogány szertartás, ezt követi a keresztvíz-szentelés. A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából.

Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra. Az új tűz meggyújtása Krisztus sziklasírból való föltámadásának, maga az új tűz a feltámadott élet jelképe.

Húsvét

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Húsvétkor ér véget a 40 napig tartó böjt (nagyböjt), a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Húsvét az egyházi év mozgó ünnepeinek is középpontja. Ezt a napot előzi meg hét héttel farsang vasárnapja és követi ötven nap múlva a pünkösd.

Húsvétvasárnap

A húsvét a valláson kívül  a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. A Biblia szerint Jézus a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

Húsvétvasárnap és -hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni. A húsvéti szertartásokhoz tartozott az ételszentelés. Húsvétvasárnap húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is a katolikus hívők szentelni visznek a templomba, majd ezt fogyasztják.

Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán szokás volt a Jézus-keresés. Húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás. A férfiak húsvét időszakában évente körüljárták a falu határát, célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt és az, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel.

E naphoz kapcsolódhatott a zöldág-járás és a kakaslövés is. A zöldág-járás a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék. Elsősorban a lányok, esetleg a legények is kézfogással sorba álltak. A sor mindkét végén kaput tartottak zöld ággal a kezükben. A sor egyik vége átbújt a sor másik végén lévő kapu alatt, így mentek végig a falun.

Húsvéthétfő

A Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket.

Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Országszerte húsvét hétfőn indulnak locsolkodni a legények. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás, a két világháború között vált fokozatosan általánossá.

A locsolókat bent a házban terített asztal várta, sütemények, bor, pálinka. Egy-egy háznál röviden időztek, mert végig kellett járniuk a falut és minden leányt meg kellett öntözniük.

A locsolás jutalma az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum, a feltámadás jelképe. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak.

Kedden a lányok locsolták a legényeket.

Fehérvasárnap

Fehérvasárnap (mátkáló vasárnap) a húsvétot követő vasárnap, a húsvéti ünnepkör zárónapja. Fehérvasárnap, (kishúsvét) szorosan a húsvét ünnepköréhez tartozik. Jellegzetes szokása volt a komálás, mátkálás, vésározás, a fiatalok szertartásos barátságkötése.

A komatálküldés lényege a fiatal lányok (ritkábban fiúk) barátságkötésének megpecsételése ajándékcserével. Ez a kötelék a fiatalok későbbi életében más társadalmi kapcsolatok (keresztkomaság, házasság) alapjául is szolgálhat. A komatál koszorú alakú kalácsot, ill. egyéb süteményt, hímes húsvéti tojásokat tartalmaz, amelyet. az e célra készült cseréptálakra helyeznek, beleépített korsóval vagy tojástartóval.

UMFT