Heti mese: Mackó úr meg ordas koma

Mackó úr meg Ordas koma egyszer régen együtt indultak el ennivalót keresni.

 Amint mennek, mendegélnek, egyszerre csak édes illat csapta meg Mackó uram orrát. Egy fa odvában elvadult méhek gyűjtötték a gyönyörű lépes mézet. Természetesen azért, hogy az ő életét édesítsék meg vele.

 Mackó uramnak azonban lehetett már egynémely keserű tapasztalása a méhek gonosz természetéről: törni kezdte a fejét, hogyan férjen baj nélkül a mézhez.

 "Hohó! - gondolta magában. - Itt van az én derék ordas barátom. Szelíd, kedves kis állat, a légynek se vét, de ész dolgában nem áldotta meg túlságosan az Úristen. Kikapartatom én azzal a tüzes gesztenyét, akarom mondani, az édes mézet."

 Azzal a méznél is édesebb mosolygással fordult Ordas komához:

 - No, koma, akarsz-e belenézni a tündérek kútjába?

 - A tündérek kútjába? - morogta a koma. - Hát az micsoda?

 - Te még azt sem tudod, mi a tündérek kútja? Látszik, nem jártál annyi híres-neves iskolába, mint én. Hát tudd meg, hogy aki a tündér kútjába belenéz, azt látja benne, ami szemének-szívének legkedvesebb.

 - Például egy gyönge húsú idei bárányt! - kiáltotta felvillanó szemmel a koma.

 - Azt, azt! - hagyta helyben Mackó uram. - No lám, mégiscsak megértettél. Nem vagy te olyan ostoba, amilyennek látszol.

 - Nono - morogta a farkas. - De hát mit ér, ha csak látom azt a bárányt?

 - Azt éri, hogy ha kimondod ezt a varázsigét, hogy aszongya: burgutargafargakargas, akkor egyszeribe kiugrik a kútból a bárány.

 - Ugyan bizony!

 - Kiugrik az.

 - De hát hol van az a kút?

 - Akár hiszed, akár nem: ennek a fának az odvába kell bedugni a fejedet, a fa tövébe van elrejtve a kút. Vigyáznak ám a tündérek, hogy akárki meg ne találja!

 - No, faodúban sem láttam még kutat!

 - Hát most megláthatod, ha van merszed.

 - Mit? Ha van merszem? Nem félek én semmitől a világon. Hogy is van az a varázsige?

 Soká tartott, míg a medve bele tudta verni Ordas koma vastag koponyájába, hogy burgutargafargakargas. De olyan erősen vágyakozott Ordas koma a gyönge húsú idei bárányra, hogy mégiscsak megtanulta valahogy. Azzal bedugta a fejét a fa odvába.

 Mackó uram meg szép csöndesen elbújt egy bokorban, és mosolyogva várta, hogy mi következik most.

 Hej, uram istenem, mi következett! Amint Ordas koma bedugta a fejét, ezernyi ezer méh bolydult fel egyszerre, nekiestek, ahol érték, száz fullánk fúródott belé. Kikapta a fejét, nekiiramodott, egyre azt üvöltötte futás közben: "Burgutargafargakargas!" A méhraj utána, egyetlen egy sem maradt az odúban.

 Mackó uram elégedetten mosolygott, nyugodtan odalépegetett a fához, azt morogva magában:

 - Rargavargaszmergedverge!

 Azzal kiszedte a "tündérek kútjából" az édes, illatos lépes mézet, és mind egy cseppig megette.

 

UMFT