„Magyarország legregényesebb asszonya” – Szendrey Júlia

Szendrey Júlia életútját és irodalmi munkásságát ismerhettük meg a márciusi teadélutánon. Petőfi felségeként lehetősége volt bekapcsolódni a pesti irodalmi és társadalmi életbe. Szendrey Júliának tulajdonítják a kokárda megalkotását, melyet Petőfi Sándor március 15-én viselt. A költő halála után Júlia, a hűtlen özvegy szimbóluma lett. Petőfi barátai, kortársai negatív személyiségként említették írásaikban. Irodalmi munkásságát kezdetben versek, fordítások – Andersen meséi – jelentették. Kiemelkedő a naplóírás, mely nemcsak időtöltés volt részéről, hanem tudatosan szerkesztett bejegyzések készítése. Első művei 1847-ben az Életképekben jelennek meg, Petőfi szerkesztésével. Második házassága –melyet 1850-ben Horvát Árpád egyetemi tanárral kötött – nem hozott boldogságot a fiatalasszony számára. Horvát személyében nem egy segítőtársra talált, hanem egy kegyetlen, gonosz férfira, aki kihasználta a fiatal özvegy elesettségét.

Szendrey Júlia halála napjáig írta a naplóját, melyet a legenda szerint Gyulai Pál, a 39 évesen elhunyt Petőfiné koporsójába helyezett el. Az eltűntnek hitt napló és a kéziratok Júlia halála után, 1925-ben kerültek elő. A Pesti Napló irodalmi rovatának akkori szerkesztője Dr. Mikes Lajos gondozásába kerültek Szendrey Júlia levelesládájának kincsei:
” Végre megszólalhat Júlia, hogy örökre elnémítson minden vádat, amellyel igazságtalanul illették.”

UMFT